A kora tavaszi méhtakarmányozás.

Hogyan hozzunk jó döntést? Vegyek-vagy inkább gyúrjak? Ennek eldöntésében szeretnék a méhésztársakban segíteni. A döntés meghozatalához szükség van mélyebb méhtakarmányozástani ismeretekre is. Szerencsére a méhekkel kapcsolatos takarmányozástani kutatások napjainkban világszerte (hazánkban sajnos ez nem jellemző) igen intenzívvé váltak. Az eredmények alátámasztják a Fendpoll etetésének jelentőségét. Sajnos csak kevés olyan méhésszel találkoztam akinek az ismeretei takarmányozástani téren napra készek lennének, ezért szükségesnek látom a továbbiakban ezeket az eredményeket a továbbiakban legalább főbb vonalakban ismertetni és a gyakorlat szemszögéből értelmezni.

Méhészekkel történő konzultációim során világossá vált számomra, hogy a méhészek nagy része sajnálatos módon nem rendelkezik megfelelő szintű takarmányozástani ismeretekkel. Ráadásul a szakmában számos olyan téveszme kering, amelyek hatása rendkívül veszélyes és sokszor a méhállományok megfelelő termelését és túlélését kockáztatja. Az egyik ilyen hiba annak a véleménynek a hangoztatása, amit meghatározó ”szakemberek” szájából is hallani, hogy nálunk Magyarországon kiváló a kora tavaszi méhlegelő, felesleges a méhek kora tavaszi kiegészítő takarmányozása. Vegyétek észre méhésztársak, hogy ezek a “szakemberek” a zsebetekből veszik ki a pénzt! Ahhoz, hogy a problémát meg lehessen érteni elegendő egy egyszerű gyakorlati megfigyelést és annak okát megvizsgálnunk. Közismert, hogy méheink az első tisztuló kirepülést követően pár napig, akár egy hétig is a környezetükből mindent begyűjtenek. Vajon azért gyűjtik a méheink kora tavasszal a fűrészport, borjútápszert vagy szinte bármilyen rendelkezésre álló “ apró szemetet”, mert ez a tulajdonságuk? Fityfenét! Az igazság az, hogy a méheink a fiasításos sejtek mellől hiányzó méhkenyeret szeretnék kétségbeesetten pótolni, és mivel semmi mást nem találnak, hát szemetet hordanak! De hát a behordott fűrészporban és a hasonló aprószemű anyagban nincs vagy igen kevés a méhek számára hasznosítható tápanyag. Akkor miért is vagy nyugodt ilyenkor, kedves méhésztárs? Nyilván örülsz, hogy méheid megérték a tavaszt és szorgosan “járnak”. Hiszen könnyebb azt mondani, hogy minden rendben van, legalább nem költök pénzt. A valóság azonban az, hogy közben a háttérben valóságos dráma zajlik a túlélésért. A második (harmadik) fiasításos generációt nevelő méhcsaládok saját testük készleteiből nevelik utódaikat. A méhkenyér a fiasításos sejtek mellől eddigre már régen elfogyott. A méhek a fiasítás körüli üres sejteket érzékelik, és ennek hatására repülnek ki. Ki tudja visszatérnek-e egyáltalán? Ilyenkor az időjárás nagyon változékony. Elég egy hideg szélroham, egy átvonuló felhő és a méhecskék ledermedve pusztulnak el odakinn. Nagy részük azonban visszatér. De ezek is mit hoznak a kaptárba? Emészthetetlen ballasztot, használhatatlan szemetet. A méhcsalád éhezik. A fiasítás minősége romlik. Aztán fellép a kannibalizmus. Ráadásul méhek immunitása is lecsökken, a vírusos és bakteriális betegségek aktiválódnak, ami ugyan egyből nem vezet a méhcsalád teljes összeomlásához, de később, nyár derekán drámai következményei lehetnek.
Mindannyian megszokásaink rabjai vagyunk kisebb-nagyobb mértékben. Ez az esetek egy részében nem is lenne baj. Sok méhész csak azért lepényez (helyesen) kora tavasszal, mert már megszokta, hogy így csinálja.

Emlékezzünk a jó öreg Fumerrás időszakra, amikor a Fumerra lepényben ott voltak a gyógyszerek, a Fumagillin és a tetraciklin. Ezeknek valljuk be, voltak termelésbiztonságot fokozó ( nosema ellenes és fiasítást kiterjesztését növelő) hatásai. A Fumerra napjainkra eltűnt (az antibiotikumok felhasználása a méhészetekben tilos) a lepényadás szokása a méhészek egy nem túl jelentős részében ugyanakkor megmaradt. Közben más méhészek a kora tavaszi belső itatást is elkezdték preferálni, annak előnyös hatásai miatt. Felméréseim szerint a méhészek több, mint ötven százaléka kora tavasszal semmilyen takarmányt nem ad azt hangoztatva, hogy megfelelő mennyiségű élelemmel telelt be. Ez igaz is lehet, ami a mézre ( szénhidrátokra) vonatkozik. De a szénhidrátoktól eltekintve a többi tápanyagra a vitaminokra, a zsírokra és a fehérjékre valamint a szükséges mikro- és makroelemekre vonatkozóan ez nem biztos, hogy igaz. Ezek nagy részét a méhek a zsírtesteikben halmozzák fel. De a tápanyagkészletek kora tavaszra elfogynak és amikor a fiasítás beindul krízishelyzet alakulhat ki. Megfigyeléseim szerint az első fiasításos generáció február végére lekel, a második és leginkább a harmadik generáció számára pedig a méhész beavatkozása nélkül kevés a tápanyag. A méhek zsírteste kiürül. Ha nincs tápanyag, fellép a kannibalizmus. A méhek megeszik a nyitott fiasítást. Egész generációk tűnhetnek így el. A következmény az lesz, hogy első kaptárbontáskor (jó idő esetén általában márciusban, de lehet, hogy csak április elején) kis népességű méhcsaládokkal találkozik a méhész.
Az elmúlt öt évből négyben a márciusi hűvös időjárás megnehezítette sőt néhány évben szinte teljesen lekorlátozta a méhek kaptáron kívüli tevékenységét. Mivel a méhek nem tudtak kirepülni nem volt megfelelő tavaszi virágporhordás, és ennek következményei már minden méhész számára nyilvánvalóvá váltak. A méhcsaládok képtelenek voltak felfejlődni akácra.

Évek óta jellemző, hogy a szakma szinte minden tavasszal panaszkodik, hogy az elhúzódó kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt a méhcsaládok nem fejlődtek fel a kellő erősségűre. Sokan az időjárást okolják, a vezető szakemberek nagy része pedig a méhcsaládok egyesítését javasolja. Tehát tartsunk kétszer annyi családot mint amennyivel termelünk? Rossz vicc! Mindenki a körülményeket szidja Megváltozott az időjárás! Sajnos igen. A tél enyhült ugyan, de a tavaszok hűvösek lettek. Sokszor van aszály, az időjárás ingadozó, igen szeszélyes. És a helyzet a globális felmelegedés miatt várhatóan nem fog javulni. És nekünk, méhészeknek erre a folyamatra közvetlenül és rövid távon csak csekély befolyásunk lehet. Tisztelt méhésztársak! Sokkal könnyebb lenne megelőzni a bajt!
Tudomásul kellene venni, hogy az időben beadott jó minőségű virágporos lepény segít a kialakult helyzeten! Ez több éves gyakorlaton alapuló tény. A több éves Fendpollal végzett sok száz méhészetben megfelelően elvégzett etetés után általános tapasztalatok azt mutatják, hogy kiváló eredményeket lehet elérni akácon még hűvös tavasz esetén is!

A hatékony beavatkozás nyitja a Fendpollal végzett megelőzés vagyis a jó minőségű virágporos lepény korai beadása. A lepényt legkésőbb a várható tisztuló kirepülés előtt pár nappal tegyük közvetlenül a fészek fölé. Az időjárástól függően további lepények beadására is szükség lehet akár március második- harmadik dekádjáig is. A méhcsaládok általában 10-14 nap alatt fogyasztanak el egy kilogramm lepényt. Ha az időjárás a továbbiakban tartósan, legalább 7-10 napig kirepülésre alkalmatlan lesz, célszerű a lepényt beadni. Érdemes a helyzetet hetente mérlegelni és a meteorológiai előrejelzéseket figyelni. Ha az időjárás várhatóan tartósan hűvös ( maximális hőmérséklet 12 Celsius alatt) vagy tartósan csapadékos lesz, mindenképpen tegyük be a Fendpollt!

Az etetési hibák elkerülése érdekében a méhésztársaktól beérkező takarmányozással kapcsolatban leggyakrabban kialakult téves elképzeléseket jellemző csoportokba szedtem, melyek alább olvashatók:

1. Azért vesz Fendpollt , mivel kevés a rendelkezésre álló méz, és így akarja pótolni a csökkent mézkészletet. Hiba, mivel a Fendpoll nem mézpótlásra való.
2. Összeomlás szélén álló méhcsaládokat akar termelővé fejleszteni. A túlságosan gyenge méhcsaládok alkalmatlanok a betegségek leküzdésére (szociális immunitás hiánya), és a gyenge méhcsaládok csak kevesebb fiasítás nevelésére képesek. Bár a Fendpoll segít a gyenge családokon, de csodák nincsenek. Senki ne várja, hogy a 3-4 léputcát kora tavasszal takaró áttelelt gyenge méhcsalád korai akácra termelővé váljon.
3. A Fendpollt túl későn rakja be. Virágporhordás beindulását követően jó időjárás esetén jó tavaszi méhlegelőn a Fendpoll adása felesleges.
4. Túl kevés Fendpollt ad méhcsaládonként. Ahhoz, hogy a Fendpoll kifejthesse kedvező hatását, méhcsaládonként legalább egy kilogramm beadása szükséges gyenge családok esetében is, hiszen ezt használják tápanyagkészleteik feltöltésére.
5. Túl rövid ideig alkalmazza a Fendpollt. A Fendpollt kora tavasszal addig célszerű adni, amíg az időjárás tartósan jóra fordul. Hosszú ideig hűvös tavaszon szükség lehet akár több kg Fendpoll beadására is.
6. A Fendpollt nem jó helyre rakja a méhész. A Fendpollt a fészek, vagyis a fiasítás közelébe kell elhelyezni, mert hűvös időjárás esetén előfordul, hogy a fürt nem éri el, és akkor nem hasznosul. Felülről erősen célszerű takarni párazáró réteggel. A kaptárban képződő lecsapódó párát a méhcsalád a fiasítás nevelésére hasznosítja. Kora tavasszal célszerű belső itatást is alkalmazni. A Fendpollt tartalmazó fóliát nagy felületen fel kell hasítani, hogy a méhcsalád jól hozzáférjen. Nem fog a keretek közé folyni. A lepényt a fólia felhasítása után a méhek fölé kell fordítani. Sok méhész a fóliát csak ujjnyi résre vágja fel ami nem megfelelő.
7. Sok esetben a méhész saját maga gyúrja a cukorlepényt, saját receptúra alapján. Bár ez a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt érthető, azonban ez esetben sokszor elkövetik azt a hibát, hogy a lepény összetételét valamilyen egyéni elgondolás alapján minden tudományos alapot mellőzve kitalálják, és ezért az nem lesz optimális. Az alkalmazott receptúrákat megismerve sokszor meggyőződhettem arról, hogy gyakori hiba a szójakészítmények alkalmazása, és a sörélesztő szerepének túlhangsúlyozása. A házilag készített lepények túlnyomó része nem túl hatásos, mivel nem eléggé koncentrált ( nem tartalmaz megfelelő mennyiségű és összetételű fehérjét, vitamint és mikroelemet). Gyakori hiba a borjútápszer alkalmazása, annak ugyanis túl magas az ásványianyagtartalma és aminosav-összetétele sem felel meg a méhek igényeinek.
8. A méhészek nagy része egyáltalán nem is ad a méheknek kiegészítő takarmányt mondván, hogy az felesleges.